Advent régen és most

Advent eredete a 4. századik nyúlik vissza, ez a négy hét a keresztény kultúrkörben a karácsonyra való felkészülés, meghitt várakozás, ráhangolódás időszaka. Karácsony Jézus Krisztus eljövetelét és a Fény újjászületését jelképezi. Az adventi koszorún hétről hétre felgyulladó gyertyák is az égi fényességet szimbolizálják.

A karácsonyi ünnepekhez számos étkezési rituálé is társult, melyek az évszázadok során folyamatosan alakultak, változtak.

Korábban a húsvéti időszakhoz hasonlóan karácsony előtt is böjtöt tartottak, de az adventi önmegtartóztatás hagyománya a múlt század közepén szinte teljesen eltűnt. Kicsit át is estünk a másik végletbe. Gondoljunk csak bele, már november elején tele vannak a boltok csokimikulással és az emberek többsége úgy vásárol be az ünnepekre, mintha több hónapos éhinségre készülne fel.

Régebben ez a hedonizmus nem volt jellemző. Ha visszarepülnénk 100 évet az időben és bepillantanánk egy korabeli, átlagos családhoz, az ünnepi asztalon nem valószínű, hogy bővelkednének a húsos fogások.  Egyedül a hal volt megengedett, sokkal nagyobb szerepet kaptak a menüben a hüvelyesek, a sült tök, az olajos magok és az alma. Ezeknek az ételeknek pedig mind szimbólumértéke volt.

Az alma az egészség, szépség és a termékenység szimbóluma, gyakran díszítették régebben a karácsonyfát is aszalt alma karikákkal. Az aranyalma pedig a tudást, bölcsességet szimbolizálja. Ma is jól tesszük, ha az almát beépítjük az ünnepi menübe, belecsempésszük a gyerekek mikulás csomagjába.  Az egyik legegészségesebb, télen szezonális gyümölcsről van szó. Magas antioxidáns hatóanyag tartalmának köszönhetően támogatja az immunrendszert és gyulladáscsökkentő tulajdonsággal bír. A rendszeres almafogyasztás segít a vírusok és baktériumok leküzdésében. Vízoldékony, pektin típusú rosttartalma serkenti az emésztést és táplálja a jótékony bélflóránkat.

A karácsonyi dióevés ma is szokás a legtöbb magyar családban, díszítőelemként is gyakran megjelenik, mint aranydió. Jelképezheti a Megváltót anyja méhében, de a bölcsesség, tudás szimbóluma is.

A hüvelyesek fogyasztása a következő év bőségét jelentette. Napjainkban ez a szokás az újévi lencsefogyasztás formájában maradt meg. A bab és lencse egyaránt magas tápértékkel rendelkeznek: gazdagok B-vitaminokban, kálciumban, magnéziumban, igen táplálóak, laktatóak. A hüvelyesek úgynevezett rezisztens keményítőt, nehezen emészthető rostokat tartalmaznak, így érdemes őket legalább fél napra beáztatni az elkészítés előtt és fedő nélkül, gyakran kevergetve főzni őket. Ezzel a technikával elkerülhetjük, hogy kellemetlen puffadást okozzanak.

Idővel számos étkezési szokást és fogást átvettünk más nemzetektől és némi változtatással beépítettük saját gasztrokultúránkba.

A mákos és diós karácsonyi bejgli egész Közép-Európában népszerű, de a legnagyobb hagyománya Lengyelországban és hazánkban van. A mák bőség, gazdagság szimbóluma, a dióról úgy tartották, hogy kiváló a „rontások” ellen. Tény, hogy a mák és a dió kálcium és rosttartalma, kiemelkedő, valamint omega 3 zsírsavakban is gazdagok, így többek között a csontritkulás és a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében is segíthetnek.

Az 1950-es, 60-as években már valamennyi társadalmi réteg asztalán megjelentek a klasszikus húsos fogások, a disznóvágást is kimondottan az advent környékére időzítették.

Ma, a fenntarthatóbb táplálkozás jegyében érdemes volna újra kevesebb húsos ételben gondolkodnunk, így védve az állatokat, a saját és bolygónk egészségét is.

Karácsonyi előétel ötlet

Almás-zelleres sajtsaláta pirított dióval

/4 adag/

  • 3 nagyobb alma (Golden)
  • 3 db szárzeller
  • 150 g Pannónia sajt
  • 100 g dió

Öntethez

  • 1 evőkanál méz
  • 2 evőkanál dióolaj (helyettesíthető olívaolajjal)
  • egy evőkanál almaecet
  • fehérbors

Az almát és a szárzellert alaposan megmossuk. A sajtot és az almát apró kockákra vágjuk, a szárzellert felszeleteljük és egy tálban összeforgatjuk. A diót késsel durvára vágjuk és kerámia bevonatos serpenyőben szárazon lepirítjuk, majd hozzáforgatjuk az almás keverékhez.

Az öntethez egy csészében alaposan összekeverjük a mézet, a dióolajat, az almaecetet és a fűszereket. Ráöntjük a salátára és a hűtőben hagyjuk összeérni egy-két órára. Ízletes, vitaminban gazdag előétel.

Dietetika

Scroll to Top